Mi nem segít a kéztőalagút-szindrómán?

Megjegyzéseim a cikkhez:
1. Szuper, hogy leírja, mi nem hat! „a megfelelő kezelést értágítók, fizikoterápiás eljárások és egyéb módszerek fölösleges és eredménytelen alkalmazása késlelteti. Ilyen jellegű eljárásokkal a carpalis alagút-szindróma nem gyógyítható, ahogyan gyógyszeresen sem. Ezen módszerek csak átmeneti javulást eredményeznek, jellemzően azt is csak pszichésen.”

2. Szuper, hogy leírja, mi az, ami káros! „Ez az úgynevezett szteroidos infiltráció, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a beteg egy erős gyulladáscsökkentő injekciót kap közvetlenül az inak közé, a szorosan feszülő területre. Ennek beadása nagyon nehéz és kockázatos, a hatóanyag ugyanis nem kerülhet sem az inakba, sem az idegbe. Ezt azért kell elkerülni, mert ha a szer az inakba jut, akkor azok később elszakadhatnak. A megoldás azért is vitatható, mert a nagy mennyiségű hormonszerű anyag főleg többször alkalmazva a szervezetnek alapvetően nem tesz jót.”

3. De a műtétet írja le egyetlen megoldásnak! Ez nem így van! Sajnos a műtét azt jelenti, hogy valamit megváltoztatunk, amit a természet így alakított ki. Jelen esetben átvágják a csuklóban az ideget és inakat fedő erős hártyát. Igaz, egyszerű rutinműtét alacsony kockázattal, de akkor is elvágunk valamit. Nem ennek kellene lennie az első megoldásnak! A műtét után úgyis javasolnak rehabilitációs tornát. Akkor miért ne próbálnánk meg először a tornát műtét helyett?

4. „A kéz izmainak sorvadása sajnos végleges.” Miért? A legritkább esetben jut el a beteg a visszafordíthatatlan idegkárosodásig (persze van ilyen), amire ez igaz. Amíg nem visszafordíthatatlan az ideg sorvadása, addig a sorvadt izmokat mindig tudjuk mozgatni, erősíteni! Nem könnyű megerősíteni az elsorvadt izmokat, de nem lehetetlen! Nekem is mondta kézsebész szakorvos, amikor fájt a karom, hogy nem lehet megerősíteni, soha nem lesz jó. Ez nem igaz! Azt hittem 2017-ben, hogy fel kell adnom a fordítást, de azóta is fordítok, gépelek!